Bár az utóbbi években javult a helyzet, a magyar társadalomban még mindig nehezen beszélünk a mulandóságról. Ahogy Singer Magdolna fogalmazott:
"Megjelentek azok a pionirok, blogírók, akik mertek a saját fájdalmukról írni, és ezt követte, hogy a média is már bátrabban nyúlt a témához."
A probléma gyökere talán abban keresendő, hogy a modern világban eltávolítottuk magunktól a halált - a kórházakba került a meghalás, elvesztettük a hagyományos felkészülés és búcsúzás rituáléit. Ezáltal félelmetesebbé és feldolgozhatatlannabbá vált számunkra az elmúlás gondolata.
Az ALLWIN példája azt mutatja, hogy egy megfelelően felépített szervezeti kultúra hogyan tud reagálni a tragédiákra. Amikor tavaly nyáron váratlanul elveszítettük egyik kollégánkat és barátunkat, a cég vezetése azonnal cselekedett:
• Azonnali támogatás: a HR felajánlotta a segítséget minden kollégának
• Nyílt kommunikáció: CEO-nk, Nagy István összehívta a csapatot, emlékeztetett az EAP programunkra
• Közös megemlékezés: Online szervezeti megemlékezést tartottunk elhunyt kollégánkról
• Konkrét gesztusok: közösen fát ültettünk a Szent Gellért térre az emlékére, emlékalbumot készítettünk a kollégák visszaemlékezéseiből, üzeneteiből, céges fotókból
• Folyamatos támogatás: elhunyt kollégánk fotója továbbra is szerepel a honlapon, emlékét életben tartjuk
Fontos megérteni, hogy a gyász komoly hatással van a kognitív képességekre. Ahogy Singer Magdolna, a Napfogyatkozás Egyesület tiszteletbeli elnökségi tagja elmondta:
"A gyász olyan hatalmas csapást mér az agyra, hogy új idegpályákat kell kiépíteni ahhoz, hogy fel tudjuk fogni a változást."
Vezetői szempontból ez Hajdu-Kis Diána elmondása szerint azt jelenti, hogy:
• Körülbelül 20%-kal kevesebb teljesítményt várjunk el
• A kollégát úgy kezeljük, mint aki hosszú szabadságról jött vissza
• Több ellenőrzési pontot építsünk be a mindennapokba
• Legyünk türelmesek a döntéshozatali és koncentrációs nehézségekkel
Nem csak a halál válthat ki gyászt a munkahelyen. Válás, leépítések, projekt kudarcok - mind olyan veszteségek, amelyek hasonló feldolgozási folyamatot igényelnek. Ahogy Singer Magdolna felhívta rá a figyelmet:
"Egy válás bizonyos értelemben nehezebb gyász, mert állandóan történik valami, ez egy aktív, pezsgő folyamat."
Hajdu-Kis Diána emlékeztetett annak kulcsfontosságára, hogy a vezetők vállalják fel saját sebezhetőségüket. Nem arról van szó, hogy minden részletet meg kell osztaniuk, hanem arról, hogy
"lehet-e arról beszélni, hogy én most nehéz időszakon megyek keresztül".
Ez megteremti azt a kultúrát, ahol a kollégák is megengedhetik maguknak, hogy ne kelljen minden energiájukat arra fordítaniuk, hogy úgy tegyenek, mintha minden rendben lenne.
A férfiak és nők eltérően dolgozzák fel a veszteségeket. Míg a nők általában megengedik maguknak a sírást és az érzelmi kifejeződést, a férfiak kevésbé engedik meg maguknak ezt, ami ingerültségben és türelmetlenségben nyilvánulhat meg. Singer Magdolna Érző férfiak c. könyve segít lebontani a férfiakról kialakult érzelemmentes sztereotípiákat, és közelebb hozza hozzánk azt a világot, amelyről ritkán esik szó nyíltan.
Fontos tudni, hogy a gyász fizikai tünetekkel is járhat. Gyakori jelenség, hogy a gyászolók azonosulnak az elhunyttal - ha valaki szívbetegségben halt meg, a gyászoló szívfájdalmat érezhet. A mozgás, tánc, és más testi kifejezésmódok segíthetnek a feldolgozásban.
Ahogy Singer Magdolna fogalmazott:
"Azt el lehet mondani, hogy már inkább csak a hiány, ami megmarad. [...] Ha dolgozunk rajta, ami megmarad, azt szokták mondani: szeretet és hiány."
A gyász feldolgozása nem azt jelenti, hogy elfelejtjük az elvesztett személyt, hanem hogy a fájdalom fokozatosan átadja helyét a szeretetteljes emlékeknek.
Bár senki nem kívánja magának a gyász élményét, mégis lehet pozitív hozadéka:
• Megváltoznak a prioritások
• Megnő az empátia és az emberi kapcsolatok értéke
• Fejlődik az önismeretet és a személyes erő
• Tisztábban látjuk, mi a valóban fontos az életben
A podcast vendégei 3-4 órás csoportos foglalkozásokat tartanak munkahelyeken, ahol a következő lépések történnek:
1. Egységesítik az információkat a történtekről
2. Emlékeznek az elhunyt kollégára
3. Feldolgozzák az érzelmeket
4. Beszélgetnek a halálszorongásról
5. Praktikus tanácsokat szednek össze (pl. "dosszié halálom esetére")
6. Búcsúrituálét tartanak
A munkahelyi gyász kezelése nem luxus, hanem szükséglet. Egy támogató szervezeti kultúra kiépítése évek munkája, de amikor szükség van rá, felbecsülhetetlen értékű. Ahogy Singer Magdolna elmondta:
"Azzal, hogy kitakarjuk a látókörünkből a halált, azzal nem nyerünk, hanem veszítünk, mert ha a mulandóságunk ott van a szemünk előtt, akkor szebb fényben ragyog fel az életünk."
A beszélgetés legfontosabb üzenete: legyünk jelen egymásnak. Nem kell tökéletes vigasztaló mondatokat találnunk. Elég, ha valljuk be a zavarunkat és azt mondjuk:
"Fogalmam sincs, hogy mit mondjak, de itt vagyok."
A teljes beszélgetést hallgasd meg az Open Szósz Podcast 30. epizódjában:
________________________________________
Ha te vagy a szervezeted hasonló helyzettel szembesül, ne habozz szakmai segítséget kérni! A gyász természetes emberi reakció, és a feldolgozásához gyakran szükség van külső támogatásra. A fenti podcast alatt behivatkozott linkek bármelyikén szakmailag felkészült szakemberekhez fordulhatsz.