IT karrierépítési segédlet lányoknak, avagy hogyan lettem formatervezőből frontend fejlesztő üzleti elemző?

Interjú Erdős Anitával, az ALLWIN üzleti elemző babérokra törő frontend fejlesztőjével

Hogy esett a választásod a fejlesztői pályára?

Anita: Eredetileg ipari termék- és formatervezőnek indultam. Muszáj volt valami kreatívat tanulnom, mert azt éreztem, hogy ez a programozói lét nekem túlságosan szemellenzős. Apukám villamosmérnökként végzett, nagyon szeret elveszni az informatikai dolgokban, illetve volt egy gimis osztálytársam is, aki hasonló beállítottságú. Az ő példájukon azt láttam, hogy nem feltétlenül nekem való ez a pálya. Meg igazából nem is volt teljesen tiszta, hogy a programozásnak milyen ágazatai vannak.

Aztán az alapszakos tanulmányaim alatt tisztult a kép. Észrevettem, hogy a programozásnak van kreatív oldala is, és hogy mennyire széles skálán tud mozogni.

Szerinted hogyan lehetne ezt egy középiskolás szintjén tisztázni? Például segíthetnek iskolák által szervezett céglátogatások, mint amilyenre tavaly az ALLWIN-nál is sor került?

Anita: Az a baj, hogy nagyon nehéz minden pozíciót, minden munkát elmondani egy gyereknek, aki még gimis, és bemutatni, hogy figyelj, ha ezt tanulod, akkor ez is lehetsz, meg az is lehetsz… Szerintem hosszú távon rugalmasan átjárhatók a szakmák, senki sem lesz beskatulyázva annak, amit elkezdett tanulni.

Középiskolások látogatása az ALLWIN-nál

Ezt gondolom az egyik legfontosabbnak, amit nem feltétlenül tudnak a gimisek. Helyette megpróbálják (sokszor a szülőkkel együtt) megváltani a világot és 18 évesen rájönni, hogy mit szeretnének csinálni egész hátralevő életükben. Régen talán szélesebb körben igaz volt, hogy nyugdíjas korukig ugyanazt csinálták az emberek, de most már más a helyzet. Az a meglátásom, hogy nagyon sokat változik az ember szemlélete már az egyetem alatt.

A legnagyobb kérdés a gimis pályaválasztás tájékán talán inkább az kellene legyen, hogy milyen beállítottságú az ember. Nem véletlenül jelöltem meg én sem a formatervezést első helyen, és csak másodikon az informatikát. Kreatív beállítottságom húzott legjobban az alapszakomon tanultakhoz, amit még mindig nagyon szeretek hobbiként űzni. Azonban változott, hogy mit hol és mikor csinálok, így a főszerepet az informatika vette át.

Azt feltételezném, hogy okostelefonnal a kezükben a mai gimiseknek könnyebb ezt a döntést meghozni, mint a korábbi generációknak.

Anita: Gondolom ebben a tekintetben is széles skálán mozog, hogy ki mit néz meg, ki mennyire jár utána… pozitív példaként tudom hozni a húgomat, aki most érettségizik. Ő is végigment azokon a lépcsőfokokon, amiken én. Követte az én irányváltásaimat is, emiatt sokszor az tetszett neki, amit éppen én csináltam. Aztán rájött, hogy különbözik a beállítottságunk és más érdekli igazán. Azzal nyugtattam, hogy az informatika is olyan terület, hogy ha mondjuk frontend fejlesztő akar lenni, vannak annyira jó képességei, hogy egyetem alatt fel tudja szedni egy másik szak mellett. Nem feltétlen kell azokon a programozás tárgyakon átverekednie magát, amiken az alapszakos informatikai hallgatóknak. Nem könnyű az informatikusképzés, ezért is gondolom, hogy sokan nem végzik el.

A másik ok persze, hogy sok informatikus hallgatót beszippant a munka világa, mielőtt lediplomáznának. Bár véleményem szerint diploma nélkül is lehet valakiből kiváló fejlesztő. Ott van például Palkó Ricsi szoftverarchitekt kollégánk.

Úgy gondolom, hogy a frontend fejlesztői tudás elsajátítható például egy egyéves képzés keretein belül, de akár még a backend fejlesztői is. Főleg fiatal korban. A hiányosságok pedig felszedhetők egy szakmabeli munka során. Különösen ha olyan emberek vannak körülötte, akik ezt segítik is, hiszen az nagyon sokat számít. Szerintem nem kell informatikai szakra mennie valakinek ahhoz, hogy a későbbiekben valami IT specifikus szakmában helyezkedhessen el.

Valószínűsítem, hogy a képző intézmények is rájöhettek erre. Egyrészt megjelentek felnőtt programozó képzések (amikből most sajnos több is tönkrement a megváltozott munkapiaci és a gazdasági környezetnek köszönhetően). Illetve egyik podcastünkben Aszódi Miki fejlesztő kollégánk említette a BME Bprof képzését is.

Milyen reakciókat vált ki manapság a környezetedből, mikor kiderül, hogy fejlesztő vagy?

Anita:  Azt kell mondjam, hogy természetesnek veszik. Valószínűleg az is közrejátszik ebben, hogy többnyire mérnök társaságban mozgok.

Ehhez képest egy 2015-ös OECD felmérésben Magyarország az utolsó előtti helyen végzett azon a skálán, hogy mennyire szeretnék a szülők, hogy a lányuk STEM területen tanuljon tovább. Csak Chile volt mögöttünk a rangsorban. Gondolod, hogy most, 9 évvel később azért előkelőbb helyen végeznénk egy ilyen felmérésen?

Forrás

Anita: Én azt gondolom, hogy igen. Szerintem ez egyre jobban terjed, akár szájról-szájra, barátokon vagy éppen a gyerekeken keresztül.  Anyukám is buzdította a húgomat, hogy menjen informatikus pályára. Úgy látta, hogy ez egy biztos szakma, jó megélhetést biztosít, satöbbi. Meg is lenne hozzá az érdeklődése és tehetsége, de inkább más irányba mozdult.

Mi tántoríthatja el akkor mégis az érdeklődő lányokat a frontend fejlesztéstől?

Anita: Az igazság az, hogy ha frontend fejlesztő akar lenni egy lány, maga az egyetemi világ elég riasztó tud lenni. Nem a sok fiú szaktársra gondolok. 😀 Úgy értem, hogy elég nagy kihívás végigcsinálni az egyetemi képzést. Például, ha nem vagy száz százalékig biztos abban, hogy te ezt akarod csinálni, akkor nagyon könnyű elriasztani azzal, amit az első órán tapasztalsz belőle. Holott amúgy meg tök szívesen csinálnád magát a fejlesztést. Én is azért csináltam végig a mestert, mert akartam egy ilyen diplomát. Nem feltétlen azért, mert amit ott tanultam, azt szeretném csinálni. Egyetlen tárgyam volt, ami részben webfejlesztésről szólt, azokról a technológiákról, amiket itt használok és amiket manapság csinálok.

Ezért azt mondanám, hogy azoknak a lányoknak, akik nem biztosak abban, hogy programozás, de mondjuk egy webfejlesztés már érdekelné őket, mindenképp egy képzést ajánlanék egyetem helyett.

Véleményed szerint mi igaz abból a Guardian cikkből, ami arról szól, hogy a technológiai iparág nemi alapon megkülönböztető? A cikk szerint az IT világban hierarchiát húznak a frontend és a backend közé. A nőket általában a frontend területen képzelik el, a férfiakat pedig a backend területen.

Anita: Azt gondolom, hogy a frontendhez valamilyen szinten szükséges a szépérzék. Míg a backendhez kevésbé. És ezért a backendnél jobban vonzhatja a nőket a frontend fejlesztés, mint szakma.

Formatervezőből frontend fejlesztő lettél és most frontendesből leszel üzleti elemző. Én ezen a területen is több férfivel találkoztam, mint nővel.

Anita: Én azt gondolom, ennek maga az IT iparág lehet az oka, hiszen mindketten szoftverfejlesztő cégnél dolgozunk. Üzleti elemzőket számos iparágban találunk, de az IT iparágban, ami amúgy is egy “férfias” iparág (egyelőre?), természetes, hogy az üzleti elemzők között is több a férfi.

Az ALLWIN frontendesei, Anita középtájon

Miért pont erre a területre esett a választásod?

Anita: Pörgős személyiségnek tartom magam. Az informatikus lét azonban tud egy kicsit magányos tevékenység lenni. Leül az ember a géphez, kódol, egyszer-egyszer kommunikál ugyan a kollégákkal, de nagyrészt egyedül végzi a munkáját. Viszonylag kevés az interakció. Nincs sok kontakt a környezettel, ami nekem hiányzik. Annál azért extrovertáltabb személyiség vagyok, mint hogy csak üljek a számítógép előtt és programozzak.

Ahogy azt gondoltad is gimiben.

Anita: Igen, viszont azt láttam, hogy érdemes azért végigjárni a lépcsőfokokat és tapasztalatot szerezni. Korábban fogalmam sem volt, hogy mi az a business analyst pozíció, sokáig nem találkoztam vele. Itt az ALLWIN-nál is talán egy kolléga látott el valami hasonló feladatkört, de nekem nem volt ez ennyire nyilvánvaló, vagy legalábbis nem dolgoztunk közös projekten. Számomra akkor tárult fel igazán ez a szakma, mikor egy külsős projekten az ügyfél oldalon ült egy üzleti elemző, aki korábban szintén fejlesztő volt. Nekem megtetszett, hogy tudom kamatoztatni a fejlesztői tudásomat ebben a feladatkörben.

A pozíciót egy abszolút jó következő lépcsőfoknak tartom a karrieremben, mind kreativitás, mind nyitottság terén. Nekem kell kommunikálnom ügyféllel is és nem csak a számítógép előtt ülni. Így megvan a pörgés, a kommunikáció is, amit hiányoltam, hiszen én vagyok a híd az ügyfél és a fejlesztők között.

Our Blog

További Blog bejegyzések